Kétmilliárd juthatna a Coburg-kastély felújítására

Három jelentős idegenforgalmi projekt szerepel kiemelt helyen az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács előtt. A tervek elfogadása után csaknem hatmilliárd forint uniós és kormányzati támogatásban részesülhet az edelényi, a Tisza-tavi és a tokaji program - mondta Gúr Nándor, a tanács tagja július 16-i sajtótájékoztatójukon.
Edelényben a Coburg kastély élvezhet prioritást a regionális operatív program (ROP) keretében. Ez a projekt 2-2,5 milliárd forintos támogatást élvezhet.
A Műemlékek Nemzeti Gondnokság az országban több mint negyven olyan épületet, illetve épületegyüttest kezel, amelynek hasznosításával, felújításával foglalkozik. Ilyen a fertődi kastély, a zsámbéki műemlékromok, a Fáy kastély, valamint az edelényi Coburg kastély. A Kelet-Magyarország Fertődjének is nevezett edelényi kastély-együttes helyreállításának ügye évek óta napirenden van, falai között az elmúlt években megkezdődhetett az érdemi munka.
Bár a kastély felújításáról, hasznosításáról szóló elképzelések még finomításra szorulnak, igen jó az esély arra, hogy a világörökség részeként számon tartott aggteleki karszt kapuja legyen ez a térség, a kastély pedig az idegenforgalom egyik központja legyen, évente több százezer látogatót fogadva - mondta Varga Kálmán. A főépület felújítása mellett fogadóegység épülne, ahol a látogatók éttermet, biciklikölcsönzőt és hasonló szolgáltatásokat is megtalálnának, melyek további bevételi forrást jelentenének a belépőjegyek megvásárlása mellett. A kormány támogató döntése esetén a munkálatok ősszel kezdődhetnek.
Az épületegyüttest a Bódva folyó és a Holt Bódva folyó által körülölelt kis szigetre építették. A folyó jelenlétét belekomponálták a park rendszerébe is. A folyón átvezető hídról egyenes út vezet a kastélyhoz, az út baloldalán XVIII. századi kis barokk sírkápolna áll. A kastélyhoz jelenleg 15 hektár park tartozik.
A gróf galánthai Esterházy István 1763-1764 között Franz Anton Dvorzaczkyval készíttetett birtokfelmérése során készült rajzok tanúsága szerint a kastély nagyszabású park- és épületkomplexum gyújtópontjában állt.
Az együttes része volt többek között egy lovaglóiskola, udvarok, udvari kút, hintó- és kocsiszínek, lóistállók, fa és széntartók, gyümölcskamrák, pincelejárók, sütőház, mészárszék, sörház, jégverem, kertész és majorosi lakások, fogda és foglárszoba, fürdőház, halastavak, díszbarlang valamint többek között citrusfélékkel és babérfákkal teleültetett üvegházak. A kertet gyümölcsfasorok, gazdag, táblás rendszerű virágos felületek és labirintusok gazdagították.
A hazai kastélyállományból méretei folytán is kiemelkedő cour d’honneur-ös épület egyéni megjelenésével is különös figyelmet érdemel.
Alaprajzi rendszere a nagyterem kiemelésével, annak az egész létesítmény centrumába állításával, illetve homlokzati kiképzése francia hatást mutat. Különleges megoldásnak számít az U alakú épület park felé fordítása és az íves gazdasági épületeknek összekötő tagok útján a főépülethez való hozzáépítése, és ezáltal kettős díszudvar létrehozása.
Nagyméretű, címeres, könnyed vonalvezetésű kovácsoltvas kapun jutunk be a földszintes melléképületekkel körbevett előudvarba. Ide néz az U alaprajzú épület hengeres saroktornyokkal közrefogott középső szárnya.
A kastély egyemeletes, manzárdtetős, kiemelt középrésze azonban háromemeletes, lapos tetős. A nagyterem tengelye a bejárati udvaron át végig az egész parkra kivetítődik. A héttengelyes középrizalit középső, oromzatos kiemelésű tengelyében kváderes keretezésű kocsiáthajtó nyílik. Felette vasrácsos erkély épült.
A főhomlokzat kiképzése igen gazdag, felületei lizénákkal, kagylómotívumokkal, a nyílásokat körülölelő volutákkal, emeletenként eltérő ablakformákkal tagoltak.
A középrizalit pilasztereit mind az északi, mind a déli oldalon ión oszlopfők díszítik. Az északi és a déli kapuk felett az osztópárkány és az attika közötti szakaszon a kastélyt építtető családok címerei láthatóak.
A két oldalsó homlokzat hasonló a főhomlokzatéhoz, de lizéna csak ritkábban jelenik meg rajta. A szárnyak véghomlokzata díszesebb. A jobboldali véghomlokzat ajtaja felett a szobrászati dísz a kápolna ittlétére utal. Az udvari homlokzat jellegében megegyezik a főhomlokzatéval, de kevésbé díszített.
A főbejáraton belépve egy nyolcszögletű előcsarnokból az ötkarú főlépcsőn keresztül juthatunk az emeleti stukkódíszes díszterembe. A lépcsőház és a tőle középre eső díszterem a teljes épületszélességet elfoglalja. A reprezentatív főlépcsőn kívül a kastély szintjei közötti közlekedést több csigalépcső biztosította.
A főlépcső pihenőiről két oldalon nyíló kétszárnyú ajtók tengelye a teremsor ajtajainak tengelyeivel megegyezik, rendkívül látványos téregyüttest alkotva. A főszárny többi része kéttraktusos, nagyjából azonos méretű helyiségekkel.
A mellékszárnyak indításai is kéttraktusosak, de már különböző méretű terekkel. Az oldalszárnyak végén ismét teljes szélességet kitöltő két-két helyiség volt, (ezeket utólag megosztották), a lépcsőház felőli oldalon korábban ez volt a kápolna és az oratórium.
A másik oldalon a főszárny és az oldalszárny találkozásánál a csigalépcsőt kibontották, helyette új lépcsőházat építettek 1928-ban. A földszinten minden, az emeleten a legtöbb helyiség boltozott. Korábban az oldalszárnyak felett is volt tetőtérbeépítés, ez most csak a kiemelt középrészen maradt meg.
A földszinti és emeleti szobákat cserépkályhák melegítették. A földszinten voltak a káplán, az udvarmester és a tiszttartó szobái, a cukrászat és kamrája, a kávékonyha, állatorvosi gyógyszertár, a nagy konyha, az inas szobája valamint a tulajdonos fogadó-, dolgozó-, és hálószobája.
Az emeleten kapott helyet az úrnő lakosztálya, társalgójával és hálójával, a komorna szobája valamint az illemhely. Az emelet nyugati szárnyában vendégszobákat és játékszobát alakítottak ki.
A nagyszabású társasági élet és vendégfogadás színtere az emeleti stukkódíszes díszterem volt, amelynek volutás rokokó márványkandallói szerencsére megmaradtak. Ezen kívül fennmaradtak eredeti ajtók és vasalatok valamint néhány copf stílusú cserépkályha.
Az 1760-es évek végén alkotta az iglói születésű Lieb Ferenc és az egri származású Woronieski János a kastély első emeleti termeinek rokokó díszítőfestését, amely a legteljesebben fennmaradt világi falképegyütteseink közé tartozik.
A termek figurális festészeti dísze Lieb nevéhez köthető, a díszítő falfestések mestere Woronieski volt. A hetedik helyiség kifestése történt a legkésőbb, az 1800-as évek elején, akár már a Coburgok birtoklása idején. Mestere feltehetően a miskolci Fabriczy Ignác volt.
A freskók vidám, életteli, rokokó zsánerjeleneteket, évszakábrázolásokat, emblematikus utalásokat, egy-egy kartusba foglalt csatajelenetet és mitológiai történeteket ábrázolnak korabeli figurák társaságában. Az edelényi kastély eleven falképfiguráinak rokonait a monoki Andrássy-kastélyban találjuk, amelyek szintén Lieb Ferenc alkotásai.
A kastély előudvara zárt, néhány fát és nyírt sövényt találunk benne. Az épület mögötti területen, a hajdani parkban jelenleg a város sportpályái sorakoznak. A park egykori létesítményei közül ma már csak egy kisméretű, félköríves szentéllyel záródó, barokk kápolna áll.
Feliratkozás a hírcsatornára