Mint oly sokan a magyar turizmus művelői és féltő gondozói közül, már mi is megemlékeztünk már Prágáról, a kelet-európai turistacélpontok bezzeg-városáról. Úgy tűnik, szavainkat meghallgatták, ötleteinket és tanácsainkat megfogadták az illetékesek, ezzel is jelezve hozzáértésüket. Kár, hogy ezek az illetékesek nem Budapesten, hanem Krakkóban dolgoznak, és ott virágoztatták fel az idegenforgalmat… A dél-lengyelországi nagyváros pezseg. Kora reggeltől késő éjszakáig zajlik az élet, a turisták élvezik az ittlétet.

Minden múzeum, templom, étterem vagy vásárcsarnok tele van bámészkodó és pénzt költő látogatókkal! Az amerikai utazási irodák szövetségének felmérése szerint, már évek óta a krakkói Posztóvásárcsarnok tér a világ legizgalmasabb városrésze, a kulturális programok számát véve alapul. Az egész éves eseményszámot visszaosztva, napi több, mint 200 (kétszáz!) látnivalót talál itt a látogató. E számban persze ugyanúgy megtalálható a helybeli szinfonikus zenekar fellépése, mint a műkedvelő hárfajátékos előadása, vagy a népviseletbe öltözött házaspár muzsikája. Ez a hihetetlenül magas szám még az egyébként hatalmas méretű teret (Európa 3. legnagyobb tere!) is mozgalmas, élő és nyüzsgő szövetté teszi.

Ezt az óriási teret pompásan felújított házak fogják közre, mindegyikük aljában színvonalas éttermekkel és kávéházakkal. És mindegyik tele! Budapesti szemmel felfoghatatlan, amit itt láthatunk. De ezt mi miért ne valósíthatnánk meg? Az épített környezet messze gazdagabb nálunk. A természeti adottságaink is egyedülállóak. Mi hiányzik már megint? Ugye nem az árakat akarjuk már megint csökkenteni?! Krakkóban minden pénzbe kerül. Minden drágább, mint Pesten. A múzeumi belépők a magyar látogatónak hajmeresztőek (a wieliczkai sóbányába a kedvezményes családi belépő átszámolva 19.000 forint…), és habozás nélkül kérnek a múzeumon belüli kisebb termek megtekintéséért újabb pénzt. Ezzel együtt minden tele van. Tele? A Vár belső termeinek meglátogatásához a jegyeket elővételben eladják. A kevéske megmaradó napi belépőért egyetlen kis ablaknál állnak sorba az egyéni turisták, bízva abban, hogy bejutnak. A mi fővárosunkba miért nem jönnek ennyien?

A krakkói önkormányzat támogat minden civil kezdeményezést, amivel több turistát lehet a városba csalni. A vendéglátó- és szálláshelyek pedig örömmel és szívesen fizetik az adóikat, tudva azt, hogy ebből újabb vendégeket tudnak a városukba invitálni. A városrészeket felújítják és tartalommal töltik meg. Éppen napjainkban folyik a Kazimierznek, a régi zsidó városrésznek a feltámasztása. Még a mi -Rákóczi úton és Józsefvároson edződött- szemünknek is elképesztőek az eredeti állapotok. Ellenben a felújított házak, az újjászülető utcák egy kis skanzenként vonzzák a turistákat. Ez ugye adott lehetőség (lett volna) az Erzsébetvárosban is…

Amikor azt írom, turista, nem csak a külföldi látogatókra gondolok. Krakkóban az ide látogatók cca. 50 %-a belföldi (de Lengyelország más részeiben, mint nyáron Zakopanéban, vagy Czestochowában ez az arány 90% fölötti!). Ismerve a jelen magyarországi viszonyait, ez a közeljövőben nem lesz így Budapesten. De hátha! Hátha úgy döntenek honfitársaink, hogy idén nem Horvátba’ és Görögbe’ mennek, hanem ellátogatnak Budapestre. Egy színvonalas bál, egy koncert, egy izgalmas rendezvény elcsábíthatná őket. Tudom, ehhez semmi sem adott. De ötleteket szívesen adok akár én, akár sokan mások! Vagy kérjenek fel szakembereket vidékről! Lapunkban is rendre be tudunk számolni jelentős vidéki fejlesztésekről. Ezek a szakemberek fel tudnák rázni a fővárost Csipkerózsika álmából!

Városvezető Urak! Kevesebb presztízsberuházást, kevesebb négyes metrót! Ha lehet, inkább erősebb városmarketinget, tisztább utcákat, több turistacsalogató rendezvényt! Hogy a Vörösmarty téren, “látványosságként” ne csak egy mackófelsős roma bácsika kínozza a hegedűjét!

Több Borfalut és több Zsidó Nyári Fesztivált! Hajrá Budapest!