Új rovatunkat indítva, magától adódott az első cikk témája. Megkerülhetetlen meghatározója valamennyiünk életének a pénzügyi - gazdasági - bizalmi válság. Megváltozott viszonyok között vagyunk kénytelenek dolgozni. Szigorodó környezet, visszaszoruló kereslet, jelentős visszaesés… Mi lehet a kiút? Merre tovább? Miként éli meg ezt a rendezvényszakma egyik legnagyobb szereplője?
Kőrössy Zoltán, Eventrend Csoport

Észlel-e válságtüneteket a rendezvényszakmában?

A válságról szóló hírek a tavalyi év őszén jelentek meg, elsősorban külföldi híradásokban. Ehhez képest a szakma kifejezetten jónak értékelte az elmúlt évet, különösen az év végét. A krachnak ekkor még nem voltak jelei. Idén viszont annál erőteljesebbek ezek a jelek. Nem is elsősorban a megkeresések és ajánlatkérések estek vissza drámaian, hanem a megvalósulások. A realizálódó rendezvények is csak az elmúlt évekhez képest kisebb költségvetéssel és nagyobb áralkut követően kerülnek megrendelésre. Mindez összpiaci szinten visszaesést hoz. Ugyanakkor ez a visszaesés igencsak más lehet a piac különböző szegmenseiben. Akik például erősek voltak a pénzügyi vagy autóipari megrendelőknél, azoknál bizony drámai hatások is érzékelhetők lesznek! Mindemellett azt jósolom, hogy a cégek nagy része ezt a válságot túl fogja élni, de a jelenleginél sokkal szorosabb költséggazdálkodással, sokkal nagyobb odafigyeléssel. Jóval erősebb értékesítési munkával kell számolni erre az évre!

Számszerűsítené a válságtüneteket, elsősorban a bekérések és megvalósulások száma tekintetében?

A szakmából kapott reakciók szerint a megrendelések száma nem esett vissza jelentősen. Megfigyelhető viszont, hogy a megrendelők sokkal gyorsabb válaszokat várnak, ezzel összefüggésben jóval kisebb időt hagynak az ajánlattételre. Az elmúlt években sosem volt ilyen, de idén akár nagy létszámú és összetett rendezvényekre is csupán 1-2 hetes ajánlattételi határidőt adnak. Ez adódhat abból, hogy a megrendelők marketingköltségvetése is rendhagyó módon alakul: nem egész évre, de talán csak 2-3 hónapra látnak előre. E körülményekhez kell a szolgáltatóknak is igazodniuk, belső folyamataikat igencsak fel kell gyorsítaniuk.
Minőséget tekintve, az ügyfél számos esetben jelzi, hogy most egy kicsit kevesebb is elég. Nehezen lehet felvállalni azt a terhet, amikor a létszámleépítések után, egyéb megszorítások közepette, dolgozói rendezvényekre (”bulikra”) mégis pénzt költenek. Ennek talán kontraproduktív hatásai is lehetnek, hiszen egy dolgozói rendezvény célja éppen az, hogy összekovácsolja és összetartsa a csapatot. A cégek többsége mégis óvatosan közelít a kérdéshez.
A januári nagy “fagyást” követően februártól ugyanakkor megfigyelhető, hogy a megrendelő cégek többsége felolvad. Látja azt, hogy a válságban is van élet! Bár vannak a krízisnek erősebben kitett területek, de a Nap reggel mégiscsak felkel, az emberek mosolyognak, nincsen világvége hangulat. Idő kellett ahhoz, hogy pszichikailag megbarátkozzon a gondolattal a nagy többség.
Ezzel együtt, amit nem költöttek el rendezvényekre az év első néhány hónapjában, azt a későbbiekben sem fogják elkölteni. Ami itt számukra megtakarítás, az a rendezvényszolgáltatók számára bevételkiesés.

Hogyan látja a válság hatásait közép- és hosszútávon a rendezvényszakmára nézve?

Ez az év vízválasztó lesz. Azok a cégek tudnak túlélni, amelyek költségszerkezete rugalmas és akár drasztikus bevételi visszaeséseket is követni tud a kiadások visszafogásával. Azok a kis cégek is könnyebben túlélik az elkövetkező szigorúbb időszakot, ahol a kiadások alacsony mivolta nem szorongatja a tulajdonosokat.
Azoknál a szereplőknél viszont, akiknél jelentős beruházások történtek (nagyobb új szállodák, rendezvényhelyszínek) és egyébként is a fedezeti pont környékén tudtak mozogni, nehezen megjósolható következmények várhatók… Látjuk pld, hogy mivel 2009. első hónapjaiban a szállodaipar iszonyatosan rossz foglaltsági adatokat mutat - elemzők szerint az elmúlt 40 év legrosszabb adatai ezek! -, ebből adódóan van egy átfókuszálás a rendezvényszervezésre. Az ő intenzívebb megjelenésük ezen a piacon jelentős változásokat hozhat, hiszen nagyon erős árversenyt tudnak indítani. Ennek hatásai már most érezhetőek!
A legnehezebb helyzetbe azok az ügynökségek kerülnek, akik kevés számú ügyféllel bírnak, ezek az ügyfelek pedig a válságnak leginkább kitett területeken dolgoznak. Az így kieső bevételeket nehéz lesz pótolni… Különösen ezeknél a cégeknél kell a belső költségek visszaszorításához nyúlni, jellemzően a munkatársi létszám csökkentéséhez.
Sajnos, már a szakma egészében megfigyelhetőek az elbocsátások. Sok-sok cég jelzi, hogy 2-3-4 kollégát utcára kellett tenniük. Az előrejelzések sem biztatóak, e területen sem…

Milyen előremutató intézkedéseket vélne helyesnek a kormányzat részéről?

A rendezvényszervezés egy olyan kis szegmense a nemzetgazdaságnak, hogy ezzel külön nehéz foglalkozni. De mégis vannak olyan tényezők, amelyek időleges mérséklése vagy eltörlése segítséget hozhat. Ilyenek például a reprezentációs terhek, stb. Az igazi megoldást viszont az hozhatná, ha a megrendelői piac (a gazdaság egésze) kerülne jobb helyzetbe, így ügyfeleink tudnának és mernének költeni a rendezvényeikre és egyéb kommunikációjukra.

Milyen lépéseket tesz az Ön által irányított cégeken belül? Hogyan próbálja a válság hatásait minimalizálni?

A cégcsoportunkon belül működő tucatnyi vállalkozás különböző területeken és különböző szinteken dolgozik. De minden vezetőnk válságtervet dolgozott ki. Erősít értékein, rugalmasabb árképzést alkalmaz, többet kommunikál, és legfőképpen fejleszt! Ez utóbbi talán kockázatos, de - szokták mondani - előre kell menekülni, hátrafelé nincsen út.
Mi azt látjuk, hogy nem kell megijedni. A kiadások áttervezésével és költségracionalizáló megoldásokkal bizony jó eredményeket lehet elérni. Már most jól látható, hogy a meggyengülő cégeink mellett vannak a válságból megerősödve kijövő tevékenységeink is!

Lehetnek-e a válságnak pozitív hatásai?

Az ügyfelek oldaláról mindenképpen! Jobb árakat érnek el, nagyobb versenyt támaszthatnak, még inkább ügyfélbarát környezet alakult ki.
Vállalkozói oldalról? Alaposabb elemzések után rájön az ember, hol volt kényelmes, mely területeken volt pazarló. Mik voltak azok a kiadásai, amik inkább voltak ajándékok mintsem megdolgozott teljesítmények ellenértékei. Főképpen pedig kiderül, kik azok a kollégák, akikra feltétlenül lehet számítani, és kik azok akik kevésbé lojálisak!
Ez egyfajta letisztulás. Anyagilag, emberileg, morálisan egyaránt.

A szakma egészére is lehet pozitív hatása. Az elmúlt 18-19 évben, az eseményszervező szakma dinamikusan fejlődött, a gazdaság fejlődését jóval meghaladó mértékben. Nem mondhatom, hogy erre a válságra szükség volt, de ezt is meg kellett tapasztalni - magánemberként, cégvezetőként és tulajdonosként is.
Ha patetikus akarnék lenni, azt mondanám, történelmi eseménynek vagyunk tanúi. Ilyen gazdasági válságok 40-50 évente vannak, mi most átélhetünk egyet. Nézzük a jó oldalát: amit a nagy közgazdászprofesszorok is csak tankönyvekben írnak le, azt mi átélhetjük és a saját bőrünkön tapasztalhatjuk.
Ez - ha nem is kellemes - viszonylag komoly tanulópénz és komoly tapasztalat. Tanuljunk belőle!