Józsa Judit kerámiaszobrász „Magyar táncok” című kiállítása 2009. augusztus 13-szeptember 30. között látható a Magyar Kultúra Alapítvány vári, Szentháromság téri épületében.

Józsa Judit korondi származású kerámiaszobrászt kisgyerekkora óta foglalkoztatták a történelmi témák, így 1996-ban, elkészítette a honfoglaló magyarokat megjelenítő kiállítását, amelyet később egy újabb magyar történelmi téma, a „Táltosok és szentek. Árpád népe és házának szentjei” című tárlat, majd 2004-2005-ben a „Magyar Nagyasszonyok” sorozat követett. 2006-ban a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáit állította ki, „Múzsák kertje” címen. 2007-ben új témaként a természet egyik legfontosabb elemét, a vizet, azaz a tengert „TerrAqua világa” címmel mutatta be. A kiállított művekbe tengeri élőlények - csigák, kagylók, korallok - meszes vázait építette be. 2008-ban „Magyar mesevilág” címmel a népmese főhősöket formázta meg. A kiállítások évente közel 10-10 ezer látogatót vonzanak.

Józsa Judit idén a magyar táncokat mintázza meg. A Magyar Kultúra Alapítvány, budavári székházában, húsz kompozíciót mutat be, 2009. augusztus 13-szeptember 30. között.
A tánc, mint múzsa, a képzőművészeti alkotások legkülönlegesebb darabjait ihlette, bármely stílushoz, korszakhoz vagy műfajhoz sorolható legyen is az. Ez a téma rendkívül mozgalmas szobrászati megoldásokat kíván. A magyar táncok témája a kortárs képzőművészetben, különösen a szobrászatban alig fellelhető.
„Ebben az évben a magyar táncok ihlettek meg. Nem véletlenül választottam ezt a témát, hiszen Izsó Miklós másfél évszázaddal ezelőtt készült Táncoló parasztok című terrakotta sorozatán kívül nincsenek olyan műalkotások, amelyek e tárgy jegyében születtek volna. A magyar szobrászatban tátongó űrt egy jól átgondolt, a magyar tánc lényegét megragadó kisplasztikai szoborsorozattal kívántam betölteni. A különböző viseletű, rendkívül mozgalmas táncok megmintázása technikai kihívást jelentett. 

„A köztudatban a magyar tánckultúráról igen kevés, lényegében csak a csárdásra szorítkozó ismeret él.” írja Martin György, a nagy néptáncgyűjtő - kutató. Éppen ezért a sokszínűségre törekedve, egyfajta történeti fejlődést követve, az ősi rituális Táltostáctól kezdve, a régi férfitáncok közül az ősi eredetű Fegyvertánc és Hajdútánc, ezek későbbi leszármazottja, az eszközös táncok közül a Kanásztánc elevenedik meg.
A középkori körtáncok örökségén, a Négyesen keresztül, a reneszánsz szerelmi páros-táncok hagyománya közül több is, így például a Lassú csárdás és a Kállai kettős, valamint a lakodalmi menettáncok játékos párválasztó tánca, a Párnatánc is életre kel. Régi és új táncainkat a Legényes köti össze. A csoportot az új stílusú táncaink, a Verbunk és a csárdás legszebb megtestesítői, a Csalogatós, a Korondi forgatós és a Szerelmes csárdás teljesíti ki.
A tánc nem lehet zene nélkül, így az autentikus erdélyi népzene egyik legkiválóbb képviselői, a Zerkula házaspár és a cigányzenészeket megidéző Czinka Panna prímás húzzák a talpalávalót. Az Árgyeleánka moldvai csángó gyerekei archaikus táncukkal a múltba nyúlnak vissza, de a jelenünket varázsolják el és egyben a továbbélő táncok reményteljes jövőjét biztosítják.
A szubjektíven választott és mintázott alkotások területileg átfogják a magyar nyelvterület egészét, a Dunántúltól Moldváig. Elmaradhatatlanul egészül ki a tárlat a magyar táncok szülőhazáját, Magyarországot és Erdélyt megszemélyesítő szobraimmal.
Bízom benne, hogy ez a tárlat is, a feldolgozott magyar táncokkal, a szemet gyönyörködtető kisplasztikákkal, a táncok magyarázataival együtt, új ismeretet, élményt és boldogságot okozva tölt meg büszkeséggel sok magyar szívet - mindannyiunk örömére!”

Józsa Judit kerámiaszobrász, a Magyar Kultúra Lovagja