Minden civil társadalom alapja az emberi méltóság tisztelete, amelynek gyökerei az erkölcsben és a konvenciókban, vagyis a viselkedési szokásos formáiban rejlenek. A jó modor, az illem követelményei nemzetköziek.

Következő számainkban áttekintjük az általános és közéleti viselkedéskultúra szabályait. Melyek ezek:? A bemutatkozás, bemutatás, megszólítás, kézfogás, kézcsók, telefonálás, pontosság, vendég ültetése a gépkocsiban, virágküldés és a dohányzás szabályai. Kezdjük a köszönéssel!

Köszönés

Új-Zélandba látogató turisták, üzletemberek! Készüljenek fel egy meglepetésre! Az új-zélandi maori bennszülöttek még ma is olyan módon üdvözlik egymást, amely egyaránt jól képezi a barátságot és a közelséget: összedörgölik a vendéggel az orrukat.
A kulturált viselkedés szabályai között vannak alapvető szabályok, amelyek mindenütt kötelezőek. Az emberek sokféle képen köszöntik egymást a nagyvilágban. A köszönés a kapcsolatteremtés első eleme, a legáltalánosabb és leggyakrabban használt társadalmi érintkezési forma.

Találkozáskor a napszakokhoz igazodva kívánunk Jó reggelt /napot / estét!
Magyarországon a reggel 10 óráig tart /az angoloknál 12 óráig / Az este nálunk 18 órakor kezdődik /déli szomszédainknál nemritkán még 21 órakor is “nappal” van /.

Franciaországban az illemszabályok előírják, hogy a napszakhoz igazodó köszönést udvariassági megszólítással toldjuk meg: Jó napot Asszonyom /Uram! Bon Jour Madame /Monsieur.

Köszönni nem mindig könnyű, sokan gyakran zavarban vannak egy-egy találkozásnál. Mit mondjanak? Jó napot kívánok? Kézét csókolom? Szia? Puszi?

Hogyan köszönjünk hát? Vegyük tekintetbe köszönésnél az emberekhez fűződő kapcsolatunkat, mindjárt könnyebb lesz a helyzet. Alapvetően egyetlen dolog, ami nagyon udvariatlan a másikkal szemben: ez pedig a köszönés elmulasztása.

A köszönéssel jelezzük azt, hogy észrevettük egymást.

Különösen a fiataloknak okoz gondot, hogy vajon ki kezdje, kinek illik előre köszönnie?

Az iskolai oktatás szerint a legáltalánosabb köszönési forma a napszakok szerinti Jó reggelt kívánok! 18 éves fiú vagy lány a szomszéddal való találkozáskor is nyugodtan mondhatja ezt a napszaknak megfelelő formát.

A 25 év alattiak általános köszönési formája a Szia! Elfogadott forma, az angol See you later-ből alakult.

A fiatalok között népszerű a “Hello”, az angol nyelvből átvett köszönési forma, amelyet érkezéskor mondanak. Nálunk gyakran az elköszönéskor is ezt mondják, holott a Good Bye illene ide, rövidítve Bye-bye.

Nos! Nézzük a szabályt!

A köszönésre az egész világon érvényes szabályok alakultak ki:
Az általános udvariassági szabályok szerint a férfi köszön a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek és az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak köszön előre.

Hazánkban a szóbeli köszönés alapvetően a napszakhoz igazodik. Jó reggelt, Jó napot stb. kívánok. Az udvariasság megkívánja tőlünk azt, hogy a kívánok igét hozzátegyük a köszönéshez, amiről sajnos sokan megfeledkeznek és ettől rideg a köszönésük. A napszakok értelmezése számos országban eltérő a miénktől, mert a britek délig kívánnak jó reggelt, míg a dél-európai országokban az este akkor kezdődik, amikor nálunk az éjszaka.

Aki belép a helyiségbe, mindig az köszön előre még akkor is, ha ott csak férfiak vagy csak fiatalabbak vannak.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a hivatalba belépő fiatal munkatársak Szia köszöntéssel üdvözlik azokat a kolléganőket, akik jószerével egyidősek az édesanyjukkal. Ezért illik megvárni minden fiatalnak azt, hogy az idősebb felajánlja a szervusz köszönést ebben az uniformizált tegeződős világban.

Ismerőseinket köszönthetjük a Tiszteletem! Üdvözlöm formulával is.

Természetesen a köszönést fogadni és viszonozni kell. Ha rövid időn belül többször találkozunk valamely munkatársunkkal a hivatali folyosón, másodszor, harmadszor már nem köszönünk egymásnak. Elég egy barátságos mosoly ahhoz, hogy kellemessé tegyük az ismételt találkozást.

Távozáskor a Viszontlátásra köszönés jóleső érzést kelt a vendégben ha azt kedves mosoly kíséri.

Van egy sajátos magyar köszönési forma, a “kezét csókolom”, ami a magánéletben és a hazai hivatalos kapcsolatokban elfogadható. Protokolláris érintkezésben már megfontolandó a használata, mert más kultúrkörökben sértő is lehet. Egy japán nőt egyenesen a rosszullét környékezné, ha ezt meghallaná.

Futó találkozásnál köszönthetjük egymást fejbiccentéssel és szóbeli köszönéssel, esetleg a férfiak kalapemeléssel. A kalapot nemcsak megbillentik, hanem leveszik. Ha jobbról találkoznak, az ésszerűség a bal kézzel való kalapemelést diktálja. Ha a férfin sapka van, köszönéskor illik kissé - jelzésszerűen - megemelnie.

Itt jegyzem meg, hogy a férfiaknak le kell venniük a kalapot zárt helyiségekben, a Himnuszt hallgatva, gyászmenettel való találkozásnál, katolikus templomban, hivatalos épületben, magánlakásban, de akár a liftben is. Ne felejtsék el viszont , hogy zsinagógában, zsidó temetőben levett kalappal járni illetlenség, sőt tilos!

Áruházba vagy bevásárlóközpontba belépve a sapkát, kalapot nem kell levenni.
Érdekességként megemlítem, hogy a kalapemelés szokása az ókorból származik: a kopaszra nyírt rabszolgák kötelesek voltak fejfedőjük megemelésével jelezni uraik előtt rabszolga voltukat.

A Magyar Honvédség katonái köszönés helyett tisztelegve emelik kezüket a sapkájukhoz. A sisakrostély felemelésének középkori hagyományát őrzi ez a szokás: a harcosok így mutatták meg egymásnak arcukat.

Még annyit, hogy köszönéskor ne az égre vagy a földre szegezzük a tekintetünket, hanem nézzünk a másik szemébe.

Ismerőseinken kívül illik köszönnünk idegenek közé lépve is pl. liftben, kisebb üzletben, patikában stb.

A felállás is a köszönés egyik formája. A férfiak felállnak, ha hölgyet köszöntenek. De ezek a szabályok azért rugalmasan alkalmazandók, mert nevetséges lenne ha a főnök folyton felugrálna az íróasztaltól amikor a titkárnője vagy valamely beosztottja belép a hivatali szobába.

Az 193O-ban megjelent Új Idők illemkódexe azt írja, hogy “szeretném a fiatal leányok lelkére kötni: visszaköszönéskor legyenek kedvesek azokhoz is, akik nékik talán kevésbé tetszenek. Sohase legyen visszaköszönésükben fennhéjázás, vagy gőg.”

Külföldre utazva tanulmányozni kell mindig a helyi köszönési szokásokat, mert meglepetés érhet minket:

A legtöbb távol-keleti országban enyhe meghajlással üdvözlik egymást, ami nem a megalázkodás, hanem a tisztelet jele. Az indiai apák a namasztére oktatják a gyermeküket, amelynél a kezet imádkozó pozícióban, mellmagasságba kell emelni és enyhe főhajtással kell kísérni. Thaiföldön ugyanezt a gyengéd és szívélyes gesztust wainak nevezik. De vigyázat, mert folytatva ezt a mozdulatot, és a kezünket a fejünk fölé emelve, már súlyos sértést jelenthet.
Ugyanakkor Nagy-Britanniában a férfi köszönését meg kell előznie a hölgy megelőző és megengedő fejbiccentésének, amivel jelzi, hogy fogadni fogja a köszönést.

A tibetiek meglengetik kalapjukat, kinyújtják a nyelvüket, a bal kezüket fülük mögé illesztik.

A maori őslakosoknál Uj-Zélandban meghitt köszönési forma az orr összedörzsölése.

Az afrikai mussai törzsről például azt jegyezték fel, hogy a bemutatkozásnál, köszönésnél a markukba köpnek az ottaniak.

A legfontosabb szabály az, hogy barátságosan köszöntsük egymást. Az arab világban elvárják, “ha köszöntöttek, akkor nála jobbat vagy legalábbis ugyanazt köszönjétek vissza.”

Dr. Vámos Lászlóné
A Magyar Protokollosok Egyesületének alapítója és örökös tiszteletbeli Elnöke