E számunkban két kisebb és két igen jelentős régiót, illetve ezek szőlőit, borait mutatjuk be Önöknek. Ismerjék meg a Bükkaljai, a Csongrádi, az Egri és az Etyek-budai borvidékeket.7. BÜKKALJAI BORVIDÉK
A Bükk hegység délre tekintő, védett lejtőin - mintegy az egri borvidék folytatásaként - jó bortermő területek találhatók. Talaj szempontjából riolittufákon főleg a meszes vályogtalaj a jellemző, valamint a lösz. A vidék egykor híres bortermelése gyakorlatilag elvesztette önállóságát. Az elmúlt évtizedekben főleg egri nagy pincészetek dolgozták és dolgozzák fel az itt termett szőlőt. Önállóan palackozva alig jelennek meg a piacon. A pezsgő alapanyagnak is kitűnő szőlők fő fajtái az olaszrizling, leányka és rizlingszilváni.

8. CSONGRÁDI BORVIDÉK
A borvidék homokos, kisebb részben löszös talajon terül el. Négy részre oszlik, ezek a csongrádi, mórahalmi, pusztamérgesi és kisteleki körzetek. A szélsőségesen kontinentális, csapadékszegény éghajlaton a sok napfény és a nagy meleg jó beérést biztosít, így a borok alkoholban elég gazdagok, savtartalmuk viszont általában alacsony. A szőlők több mint fele fehér: főleg olaszrizling, kövidinka, kunleány. Kékszőlők közül a kékfrankos, zweigelt, kadarka, kisebb részben cabernet a jellemző.

8. EGRI BORVIDÉK
Az Egri Borvidék a Bükk hegység délnyugati oldalán, annak lábánál alakult ki - ott ahol az Alföld felől a síkság hirtelen a magasba szökken. A völgyekkel és szerkezeti lépcsőkkel erősen tagolt egykori hegyláb felszínt fiatalabb képződmények építik fel, míg a Bükk meredeken kiemelkedő tömege különböző korú karbonátos kőzetekből áll. Maga a Bükk hegység csak a pliocénben és a negyedidőszakban, tehát mintegy 1-5 millió éve foglalta el jelenlegi kiemelt helyzetét.
Talajok: Az Egri Borvidék északi részének aljzatát a Bükk hegység mezozoós tengeri kőzetei alkotják: triász és jura mészkő, dolomit, agyagpala gazdag változatai, valamint riolittufa és a valamivel ritkább riolit-dácit lávakőzet. E vulkáni képződménynek jelenléte a meghatározó a területen, hiszen a borvidék legtöbb magas alkoholtartalmú, testes bora ennek a felszínén terem. Riolit tufán terülnek el olyan bortermelő községek, mint Maklár, Szomolya, Ostoros, Demjén, Egerszalók, Andornaktálya, Novaj, de Eger város déli része is. A riolittufa fontosságát mutatja az is, hogy az egervidéki pincék 99%-át ebbe a képződménybe mélyítették, beleértve az Eger alatt húzódó, sok-sok kilométer hosszú pincerendszert vagy az egri vár kazamatáit is. A borvidék nyugati részének felszínre bukkanó alapkőzetét miocén kavics, szárazföldi agyag alkotja, amelybe azonban egy fiatalabb riolittufa is közberétegződik, jelentősen emelve ezzel a talaj értékes nyomelem tartalmát. Ehhez a területhez tartozik Egerbakta és Egerszólát. A miocén képződményeket pliocén mocsári üledékek és pleisztocén lösz fedik. A lejtő tömegmozgások által szállított idősebb kőzetek törmeléke a lösszel keveredve löszös vályogtalajt, homokos lejtőlöszt hozott létre.

Borok: A borvidék Egri- és Debrői körzetre oszlik. A vidék legfontosabb termelési központjai Eger mellett Noszvaj, Ostoros és Egerszólát.
Az Egri borvidéken a fehér és vörös bortermelés egyaránt jelentős. Jellegzetes fehér borszőlő fajtái az olaszrizling, a leányka, a tramini és az ottonel muskotály. A vörös borszőlők közül a kékfrankos, a cabernet-k és a merlot nevezetesebbek, noha régebben a kadarka,  a kékoportó és a médoc noir voltak a meghatározóak. A 90-es évek végétől a pinot noir térhódítása tapasztalható, amely egyik legszebb formáját éppen itt mutatja. Legújabban a syrah fajta is megjelent és úgy tűnik nagyon jól érzi magát a borvidéken,
Az Egri Borvidék nagyhírű bora a bikavér, amely több vörösbor házasításával készül (”cuvée”). Ennek meghatározó eleme korábban a kadarka volt, ma a kékfrankos tölti be ezt a szerepet, amelyhez a vidék többi vörös fajtáját ( főként cabernet és merlot-t) házasítják. A nálunk újkeletű syrah egyes bikavérek komponenseként máris nagy változásokat hozott.
Bár az egri borok testben, alkoholtartalomban általában nem érik el - bár nagy évjáratokban akadnak kivételek - a délebbi borvidékek borainak színvonalát, eleganciájuk, komplex ízharmóniájuk mégis kitüntetett helyet biztosít számukra a magyar borpalettán.
Egert évente nagyon nagyszámú borfogyasztó turista keresi fel. A város számtalan borozója mellett kedvelt célpont a Szépasszony-völgy, sziklába vájt pincesorával.

10. ETYEK-BUDAI BORVIDÉK
Az Etyeki Borvidék a Gerecse hegység déli részétől a Velencei és Budai hegységekig húzódik. A móri és villányi borvidékhez hasonlóan itt is jelentős szerepet játszottak a török utáni időkben betelepített német telepesek a szőlő- és borkultúra kifejlesztésében. Noha a terület csak a 20. század második felében nyert borvidéki besorolást, fehérborai napjainkban már egyre nagyobb közkedveltségnek örvendenek.
A borvidék 3 nagyobb zónára oszlik: a szorosan vett etyeki területre (Etyek, Bicske, Csabdi, Vál), a Velencei Hegység déli lejtőin elterülő körzetre (Pázmánd, Pákozd, Sukoró, Nadap), és a Budai hegység jórészt délnyugati oldalán fekvő körzetre (Budajenő, Tök, Telki, Budakeszi valamint Pilisborosjenő, Üröm)
A szűken vett etyeki határ legidősebb képződménye a középső miocén szarmata mészkő, (ritkábban márga és kavics), amely a községtől keletre, nyugatra és délre kis foltokban búvik ki a felszínre. Ebbe a kitűnően megmunkálható kőzetbe mélyítették a korábbi évszázadokban a híres etyeki pincesort. Az etyeki dombok főtömegét a felső miocén pannóniai korszakban képződött homokos-agyagos-agyagmárgás üledékek építik fel, amelyekre lösz, ritkábban futóhomok települ. Ezen a fiatal homokos lejtőlöszön alakult ki a borvidék jellegzetesen vályogos típusú talaja, amelynek magas mésztartalmából születnek a borvidék jellemző “meszes” borai. Az enyhe lejtőjű dombokat sekély völgyek, vízmosások tagolják. A borvidék talaja nem kedvez a markáns, karakteres borok kifejlődésének, de boraiban az izgalmas savak egész palettáját nyújtja. Talán ez is az oka annak, hogy a hazai pezsgő gyártás legkiválóbb alapborait Etyek határában szüretelik.
Az utóbbi évtizedekben a chardonnay, az olaszrizling, a sauvignon blanc és a pinot gris váltak Etyek vezető szőlőfajtáivá. Az „etyeki borstílus” hűen követi a Nyugat-Európában ma hódító, elegáns, nem túl testes, száraz reduktív borok divatját.
Az ősi gránitból felépülő Velencei-hegység lösszel borított déli lejtőinek az Etyeki Borvidékhez történő csatolása csak az utolsó évtizedben történt meg.
A Budai- hegység lejtői már a középkorban híres borokat teremtek. A török hódoltság után betelepedett szerbek meghonosították a kadarkát, amely a Sashegyen európai hírű minőséget adott. Szentendrétől Budafokig terjedt a borvidék keleti vonulata, amelyet a filoxéra után, részben a város terjeszkedése miatt is nem telepítettek újra. A bortermelés áttevődött Budától nyugatra és északnyugatra. Etyek fellendüléséhez lényegesen hozzájárult, hogy Törley József itt találta meg pezsgőkészítéséhez az ideális szőlőtermő helyet.
A legújabb korban az első mércét Báthori Tibor állította fel a 90-es évek elején készített chardonnay és sauvignon blanc boraival.