Rendezvény hírmondó – HOL Blog
Rendezvényhelyszínekről másképpen

Folytatva a hazai borvidékeket bemutató sorozatunkat, a 2010. évi első cikkben a Móri, a Pannonhalmi, a Somlói és a Soproni Borvidéket mutatjuk be Önöknek.

15. MÓRI BORVIDÉK
A Móri Borvidék a Vértes és Bakony hegységeket elválasztó, ÉNy-DK-i csapású, festői Móri-árokban terül el. A Móri árok északkeleti oldalának eróziós domb felszínét a Vértes hegység lankás lejtője képezi.
A bortermő lankák értelemszerűen a Vértes déli, délnyugati hegylábain találhatók, mivel az árok másik oldalán fekvő Bakony északi, északnyugati lejtői nem alkalmasak szőlőművelésre. Pusztavámtól Móron át egészen Csókakőig és Csákberényig húzódnak az első osztályú bortermő dűlők.
A borvidék fölött magasodó Vértes hegység kőzetei zömmel a földtörténeti középkorban alakultak ki: triász dolomit és mészkő, kréta mészkő, márga és agyag. E fölött eocén márga és mészkő, oligocén kavics és tarkaagyag települnek.
A bortermő dűlők talaja elsősorban a laza negyedidőszaki üledékeken képződött: pleisztocén homokos lejtőlösz, lejtő vályog, holocén homokos kavics és lejtőtörmelék váltakozik egymással. A karbonátos, meszes alaphegység viszonylag magas mésztartalmat kölcsönöz a löszös-lejtőtörmelékes talajnak.
Mór tipikusan fehérbor termő vidék. Leghíresebb szőlő fajtája az ezerjó, ez karakteres savakkal, közepes vagy nagy testtel jellemezhető bort ad. Valamivel alárendeltebb a tramini, leányka és a királyleányka, rizlingsziváni, chardonnay, ottonel muskotály.
A móri borok talajviszonyokból fakadó erősen savas jellegét jól kompenzálja - főleg az erős napbesugárzásnak kitett dűlőkön - a nagy test, amely azonban nem fedi le a vidékre jellemző üde savak gazdag spektrumát. A száraz jelleg mellett a legtöbb móri borban mindazonáltal jelen van 1-4 g/l maradékcukor.
A vidék borászattal összefüggő műemléképületei közül kiemelkedik a nagy sárga borház, a „móri kúria”, amely a móri borvidéknek szinte szimbólumává vált.

16. PANNONHALMI BORVIDÉK
A Pannonhalma-Sokoróaljai Borvidék egyike a legkisebbeknek Magyarországon. A Dunántúl észak-nyugati részében, a Bakony-hegységtől északra terül el. Klímája kiegyenlített, mérsékelten kontinentális, mérsékelten hűvös, csapadékos. Teljes területe közel 4000 ha, ebből alig 700 ha van szőlővel telepítve. Bár különálló borvidéknek csak az utóbbi években nyilvánították, bora már az előző századokban is híres volt. Minőségi bortermelése történetileg elsősorban a pannonhalmi apátsághoz kötődik, amelynek borgazdaságáról már annak ezer éves alapítólevele is szól.
A borvidék fő bortermelő községei: Écs, Nyúl, Győrság, , Kajárpéc, Pázmándfalu, Ravazd, Tényő és mindenekelőtt: Pannonhalma. A bortermő dűlők az alacsony dombvidék déli lejtőin helyezkednek cl. A dombokat felső miocén (pannóniai-pontusi) tavi homok és agyag, negyedidőszaki kavics és homok építi fel. Ezen az alapkőzeten alakult ki a vékony lösztalaj és barna erdőtalaj takaró. A régió leggyakoribb szőlőfajtái, az olaszrizling a rajnai rizling, ottonel muskotály, chardonnay, tramini élénk, friss, reduktív fehér borokat szolgáltatnak. A korábbi évtizedekben testesebb, oxidatív borokkal is jelentkezett a borvidék. Napjainkban mezőgazdasági szövetkezetek és néhány kistermelő képviselik a vidék borait a piacon. 2002 óta a Pannonhalmi Apátság a Külkereskedelmi Bank jelentős támogatásával fel feleleveníti a kolostori bortermelést, a korszerű pincészet megépült, az első borok már meg is jelentek. A borvidék jelenlétére ezentúl, számítani lehet a piacon.

17. SOMLÓI BORVIDÉK
Ott, ahol a Bakony hegység lankái már síksággá szelídülnek és a Kisalföld lapálya kezdődik, a két táj határán emelkedik a Somló magányos csonka kúpja. A Somlói borvidék hazánk legkisebb borvidéke, mivel szinte egyedül a Somló hegy lejtőire korlátozódik. Híre azonban Tokajjal, Badacsonnyal vetekedik. Ide tartozik még a Kissomlyó- Sághegyi körzet is.
Talaj: A Somló az úgynevezett denudációs tanúhegyek egyik legszebb hazai példája. A földtörténeti újkor végén, a felső miocén pontusi korszakában hatalmas beltó vize hullámzott ezen a vidéken, amelyben vastag agyagmárga és homok rétegek rakódtak le.
Medencéjét a beleömlő folyók kavicsos homokkal töltötték fel. A tó feltöltődése után a pliocén korban a szárazulatra került üledék felszínére egy hatalmas vulkán bazaltlávája ömlött ki és idehullott a vulkáni robbanások által kiszórt tufaanyag is. A vulkáni működés megszűnése után az erózió mindenütt lepusztította a laza tavi üledékeket, de a Somló kemény, ellenálló bazalttakarója alatt azok megőrződtek és ma is kiemelkednek a lapos térszínből. A hegyoldalban látható európai hírű bazaltoszlopok - az úgynevezett „bazaltorgonák”- a kialudt vulkán kürtőjét kitöltő egykori „megfagyott lávadugó” maradványai.
Az idősebb kőzetek fölött kétféle talajtakaró alakult ki a negyedidőszakban: a hegy „szoknyáján”, a homokos-agyagos tavi üledékek fölött bazalttörmelékes löszvályog, a bazalttakaró fölött bazalt anyagú lejtőtörmelék és vulkáni tufa-málladék. Különösen ez utóbbi talaj adja a legjobb borokat, kombinálódva a meredek lejtőn a kedvező besugárzási szöge, (a hegy ezen szakaszán a lejtő meredeksége miatt már javarészt teraszos szőlőművelés folyik), de a hegylábi talaj kalcium- és nyomelem tartalmát is szerencsésen dúsítja az üledékbe keveredő lecsúszott bazaltmálladék.
Borok: Ennek a bázisos vulkáni anyagokban gazdag talajnak - az oxidatív érlelési módszerek mellett - igen nagy szerepe van a jellegzetes „somlói íz” kialakulásában.
A hegyoldal kizárólag fehér borszőlőfajtákat nevel: olaszrizling, furmint, hárslevelű a leggyakoribb fajták. Különleges ízű-illatú száraz bort ad a juhfark szőlő.
A somlói borok nagy extrakt- és alkohol-tartalmuk, robusztus savaik miatt nem a mindennapi gyors fogyasztás borai. Nem túloz a régi hagyomány, amely szerint ebben a borban gyógyító erő rejlik. Gyakran emlegetik a somlói bort, mint a „nászéjszakák borát”. A Habsburg uralkodóház hagyománya szerint ugyanis a nászéjszakán elfogyasztott somlói bor „gondoskodik” arról, hogy fiú legyen az újszülött!

18. SOPRONI BORVIDÉK
Ez a régi több évszázados borvidék az Alpokalján terül el. Földrajzilag egyenes folytatása a burgenlandi Lajta-hegységi, Ruszt-Fertő-vidéki bortermő területeknek, amelyekkel 1920-ig egy borvidéket képezett. Sopron városa mellett a borvidékhez tartoznak Balf, Kópháza, Magyarfalva, Fertőrákos, Fertőboz községek is. Ha felsétálunk a Sopron-környéki szőlődombok valamelyikére, egyik irányban az Alpok felé, másik irányban a hatalmas felületű Fertő tó felé kalandozhat el tekintetünk.
Talaj, klíma: A Soproni-hegységet felépítő átalakult kristályos gnejsz és csillámpala a földtörténeti ókorban képződtek. Az idős kőzeteket miocén kavics, agyag, mészkő, kőszén és homokkő fedi, melyen a negyedidőszakban alakult ki a löszös vályogtalaj, illetve a barna erdőtalaj. A bortermő dűlők klimatikusan viszonylag kedvező helyzetben vannak, mivel a déli hegyoldalakat a hegység tömege északról megvédi a hideg ellen. Ennek ellenére a vidék éghajlata országos viszonylatban hűvösnek, csapadékosnak számít.
Borok: Sopron és környéke elsősorban vörösbor termeléséről híres (a terület háromnegyed részén vörösborszőlő terem), de számos fehér borszőlőfajtát is termesztenek. Utóbbiak közül megemlítendő az itt ideális fajtának tekinthető zöldveltelini és sauvignon blanc, valamint a leányka, a tramini, újabban a chardonnay. A vörösborszőlő fajták között a kékfrankos az uralkodó, de merlot, cabernet, pinot noir, zweigelt is előfordul. A legújabban megjelent a syrah fajta máris kiemelkedő borokat hoz.
A hűvös klíma ás a helyenként sok meszet is tartalmazó talaj révén az itt termett vörösborok gyakran savhangsúlyosak és tanninban nem különlegesen gazdagok. Az itteni vörösborok alkoholtartalma talán valamivel alacsonyabb a magyarországi átlagnál, bár ez napjaink „bordivatjának” ismeretében egyáltalán nem hátrány. Az élénk, friss fehérborok megfelelő pincetechnika esetén rendkívül szép savakat tudnak felmutatni. (Elgondolkodtató, hogy a határ túlsó oldalán miért sikerül a hazai átlagos minőséget messze meghaladó „soproni típusú” vörösborokat készíteni).
Sopronban és környékén számtalan kistermelő borkimérését jelzik a házak homlokzatára függesztett szénakoszorúk.