A magyar és az európai keresztény hagyományban kiemelt jelentőséget kapnak a húsvét egyes szakai alatt fogyasztott ételféleségek.
A hamvazószerdától Húsvét vasárnapjáig tartó 40 napos böjt már a VII. századtól szokás, 1091-ben II. Orbán pápa elő is írta. A magyarországi katolikusok még a közelmúltban is általánosan betartották ezt a szigorú böjtöt. Ennek fegyelme csupán az elmúlt évszázadban lazult meg, és időtartama a nagyhétre, illetve nagypéntekre korlátozódott. A protestánsok csak a nagypénteki böjtöt tartották - tartják, de azt nagyon következetesen.

(tovább…)

Szinte minden országnak megvannak a maga szilveszteri hagyományai, ősidők óta fontos szerepet kap az Óév búcsúztatása. A babonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat (melyeket rendszerint nem tartunk be), s ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az új esztendő. (tovább…)

A szőlősgazda legfontosabb gazdasági és társadalmi eseménye
A szeptember végétől novemberig tartó időszak legfontosabb gazdasági, s egyben társadalmi eseménye a szüret. A parasztgazdaságokban, a szőlőkben végzett más társadalmi munkákkal szemben ez társas cselekmény volt, ezért is kapcsolódott hozzá a nap végén ünneplés, táncos mulatság. Még ma is olyan eseménynek számít, amelyen rokonok, barátok, családtagok összejönnek, s a közös munka mellett szórakoznak.

(tovább…)

Húsvét magyar elnevezése arra utal, mikor 40 napig tartó böjt után először vettek magukhoz húst az emberek. A nagyböjt Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emléke, míg a nagyböjt utolsó hete a nagyhét Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának ünnepe. Más európai országban Ostara istennő ünnepének nevével találkozunk Oster vagy Easter formában. Ostara a germán istenek közül az alvilág felett uralkodott, tavaszi ünnepét, pedig a napéjegyenlőség napján ülték meg. (tovább…)

Húsvéti kalács
Hozzávalók: 1kg liszt, 2db tojás,7 dl tej, 3dkg élesztő, 1 evőkanál tejföl, só, 2 evőkanál porcukor,11 dkg vaj

Elkészítés: A langyos lisztben elvegyítjük egy tojás sárgáját, egy kávéskanál sót, a langyos tejben felfuttatott élesztőt, egy evőkanál porcukrot, egy evőkanál tejfölt, öt dekagramm vajat és a maradék langyos tejet. Mindaddig gyúrjuk, míg el nem válik a tészta kezünktől. Ezután a maradék vajat három részletben beledolgozzuk. Ha ezzel is elkészültünk, kicsit belisztezzük, majd ruhával letakarva pihenni hagyjuk. Ha megkelt lisztezett gyúródeszkára borítjuk és három, vagy öt cipóra osztjuk fel. Ezekből egyforma rudakat sodrunk. Ezután kezdődik a kalács fonása, melyet a hajfonás mesterei könnyű szerrel tesznek meg. Jól kizsírozott tepsibe kelni, tesszük, s ha a duplájára nőtt bekenjük tojássárgájával. Lassú tűznél süssük át jól. Amíg ki nem hűlt, ne vágjuk fel, hogy minőségében, szépségében ne sérüljön. (tovább…)

A farsang Vízkereszt napjától hamvazószerdáig tartó időszak. A farsangot Cibere vajda és Konc király párviadala, küzdelme jellemzi, ahol Konc király a zsíros, húsos ételeket, Cibere vajda a böjti ételt, a ciberét jelképezi. A tréfás küzdelemben Vízkeresztkor Konc király kerül ki győztesen a viadalból s kezdődik a farsang. Húshagyókedden Cibere vajda győz, vagyis a böjt veszi át a hatalmat a farsangi konctól.

Felkötjük a farsang farkát, mondták a nagy öregek, mikor meglátogatták a rokonokat, barátokat, ismerősöket, vagy egyszerűen szórakozni mentek. Állítólag a kifejezés őrzi az ókor emberének termékenység kultuszát, mely erre az időszakra esett. A farsanggal kapcsolatban alig található ősi magyar szó, sokkal inkább bajor, osztrák jövevényszavakkal találkozunk. A német fausen, faseln szóból származtatjuk, mely a mesélésre és a pajkosságra utal. Bál szavunk kifejezetten német, francia eredetű, míg a karnevál szót az olasz nyelven is olvasó Csokonai Vitéz Mihály ismertette meg velünk. Az egyház hosszú ideig üldözte a farsangi pogány szokásokat, később azonban átengedte ezt az időszakot a vidámságnak, a mulatozásnak, az egészséges életörömnek és táncmulatságnak. (tovább…)

Regölés
A regölés a téli napforduló ősi, pogánykori szokása. Férfiak jártak házról-házra és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték a háziakat. Általában karácsony másnapján, 26-án került rá sor. A néprajzkutatók a regölés dallam és prozódiai sajátosságaiban finnugor eredetet mutatnak ki ( a kutatás szerint a sámánénekkel van összefüggésben). Különféle népi hangszerekkel (duda, dob, csengő…) is kísérték a regölést, a szereplők kifordított báránybőr bundát viseltek. A regösök a házhoz való megérkezéskor a házigazdától engedélyt kérnek, hogy elmondhassák az éneket, ezután beköszöntőt mondanak, majd gyakori a csodaszarvas legenda valamely változatának elmondása, ezután következnek a jókívánságok a háziaknak és az adománykérés. Állandó szövegrész a refrén: ” Haj, regö rejtem, azt is megengedte az a nagyúristen.” (tovább…)

Nagy Britanniában Christmas, azaz Karácsony az év legfontosabb ünnepe. Az utcák, terek fényárban úsznak, turistalátványosság a Harrods áruház kirakata, amelyet több ezer világító gömbbel díszítenek. A Trafalgar Square- en megcsodálható a hatalmas, díszes fenyőfa, mely a norvég nép ajándéka a briteknek, II. világháborús segítségükért. (tovább…)

A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. (tovább…)

A Karácsony a kereszténység jelentős ünnepe, Jézus születésnapja. Napjainkra családi vonatkozása felerősödött, a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás ünnepe lett. (tovább…)